Hogy miért is nem lehetek a közeledben? Mert minden pillanatban csak arra tudnék gondolni, nem voltam elég jó. Pedig tudom, hogy nincs így. Ha rádnézek mégis csak a saját kudarcom, megaláztatásom és a Te önzőséged látom... nagyon nem így szerettem volna befejezni. De akkor bántottál a legjobban, amikor a legkiszolgáltatotabb voltam. Kellett. Remélem ki tudlak majd írtani a szívemből.
"A világ leghétköznapibb dolgairól beszélnénk. Mosolyogva távoznál, és várnád, hogy pár nap múlva újra láss. Nem tudnál semmiről, és én megállapítanám, hogy minden rendben van. A lift ajtajában észrevennél egy buta könnycseppet a szememben, és azt mondanám, hogy csak ásítottam, mert unom a beszélgetést. (...) Aztán bejönnék a szobámba, és telesírnék egy zsebkendőt, és arra gondolnék, ami volt, és aminek lennie kellett volna és ami nem lehetett."
2 megjegyzés:
Ami megtörtént az megtörtént, annak úgy kellett lennie, és már nem érdemes arra gondolni, hogy mi lett volna ha. Mindig, amikor elveszítünk valakit, akkor magunkból is eltűnik valami, de amikor találkozunk egy új emberrel, akkor újra gazdagodik az életünk.
A szakítás mindig jobban megviseli a nőket. Ami elveszett az elveszett, de van lehetőség a tovább folytatásra. Hinni abban, hogy a váratlan dolgok újra bekövetkeznek és megszínesítik az életet.
Szerintem nem köztes állomás vagy. Olyan vagy mint amilyenek lenned kell. A gondolataid által önmagadat jellemzed.Senkinek nem kell megfelelned, egyedül csak saját magadnak. Nem kell megváltoznod, csak önmagadat kell adnod a saját természetességednél fogva.
Megjegyzés küldése