Buli az Ötkertben - rosszul csinálod

Azon morfondíroztam hazafelé az Alízból (utcanév, kretén, de itt dolgozom), hogy a tőlem teljesen idegen univerzumban, népdalokon érlelt hazafiakról, alias a munkatársimról írjak e, vagy a szokatlan, de hümmhümm-kellemes hétvégémről. Azért döntöttem végül az utóbbi mellett, mert a "táncház" címet viselő munkaanyag kicsit nagyobb lélegzetvételű bejegyzés lesz, és még amúgy is elég kusza minden, ülepednie kell.

So: hosszú-hosszú idő után ez volt az első olyan péntek este-szombat-vasárnap hétvégém, amikor két este is sikerült mértékkel odabaszarintani a lovaknak. Megmondom őszintén, jól esett. Péntek este jött az ötlet barátnőmtől, nézzünk le a belváros legnagyobb emberkelgyóját produkáló dobókockás külföldis elégpuccos szórakozóhelyére, az Ötkertbe. Mivel szombatra már le volt beszélve a nem kicsit más stílust képviselő Corvintető, nem akartam vad tudatmódosulással egybekötött orgiában végződő tivornyát csapni, gondoltam jó lesz az öreges dudorgás is, nem úgy van már, hogy én két este is..., meg hát minek. A práblem ott kezdődött, hogy végül nem öreges lett, hanem trottyos. Értelmiségi trottyos. Semmi tánc, vagy smúzolás fiatal külföldi fiúkkal, helyette beszélgettem egy nemrég exxé vált államtitkárral mindenféle generációváltásról és politikai merrehogyról. Tudok mulatni nem? Annyira belemelegedtem a vitába (főleg a rosé fröccsöktől) a vége felé, hogy az utolsó pillanatban lettem csak figyelmes az engem sasoló atomhelyes fiatalemberre... aki persze mire befejeztem a cirka százszorosan összetett mondatom, eltűnt a lüktető embertömegben. Pffff... mentem gyorsan... szóval nyomakodtam gyorsan körbe pár kört, de soha többé nem láttam viszont. Cserébe arrébb löktem pár "diszkréten" mögém settenkedő, ismerkedni vágyó idiótát. TIPIKUS!
Bánatomban némi szájhuzogatás után (a pár pohár borra) eltüntettem egy ingyen tequilát, rosszul lettem, és haza taxiztam.

A szombat hálistennek végtelen fejfájással indult, és estig nem sikerült a nyakamon ülő elefántot semerre se zavarni, de készülődés közben szerencsére megunt és leszállt rólam. A párét egy szóval tudnám jellemezni. Zseni. Jó volt a társaság, ráadásul sikerült mennyiségi almás Bacardit is bepuszilni. Íppeg a kellő bódulatban voltam, mire odaértünk a Blahára, gyorsan 90 fokba döntöttem hát magam és engedtem, had vigyen a wopwop. Néha elém ugrált egy csávó, megfogta a derekam, de szerencsére hamar feladta. Valószínűleg látta a fejemen, ez nem az a buli, ő meg nem az a srác, ahol esélye lenne a hobbiszexnek.

Összességében tehát: nem is vadultam, jól is éreztem magam. A fiúkát sajnálom egyedül, szívesen cicáztam volna vele. Miáú!