Had osszak meg a kedves olvasóval néhány magvas gondolatot, azok közül, amik mostanában pattognak ki a fejemből. Valamelyik nap Szöszivel beszélgettünk egy harmadik személyről, mikor én közöltem, hogy ...Dehisz Ő egy teáskanál érzelmi szintjén áll, mit várok tőle???... Jót kuncogtunk, hogy nekem pont a lelkizés tetőfokán, egy ilyen idétlen hasonlat jutott az eszembe. Ráadásul hol máshol hallhattam volna, mint a Harry Potter és a Főnix Rendje című filmben? Peeeerszeee! Aztán mint mindent ezt is túlgondoltam. Mert ha lehet az ember összetettségét, lelkivilágát evőeszközökhöz hasonlítani,(márpedig lehet, HP nem hazudik!) miért ne találnám ki én mi vagyok? Nyilván csak a kanál, kés, villa, merőkanál, desszertvilla, tortalapát vonalon gondolkodtam, mert többet nem nagyon ismerek... minek... a koliba?:)
Szal rájöttem, hogy én, egy vajazókés vagyok. Vajazókés. Miért? Azt majd máskor elmesélem. Marci merőkanál. Lehet őt is faggatni;)
3 megjegyzés:
amúgy azt így utólag tenném csak hozzá, hogy nyilván ezüst-evőkészletből kerültünk elő, ugye? :D
természetesen... nászajándékok voltunk még a századelőn:D
hú, a történet bonyolódik. és kinek adtak minket?
(vagy ilyen walt disney beauty and the beast evőeszközök vagyunk? :D)
Megjegyzés küldése