... Nemtom, hogy azért vannak e csak suicid gondolataim, mert itt ülök empirikus órán, mikor tegnap kisebb mennyiségű alsósorost magamba döntöttem, és még szerintem kicsit be vagyok csicsizve, vagy másért.
"Miért mindig én?" teszem fel egyre gyakrabban magamnak a kérdést, és már nem boldogít ami volt, vagy van, esetleg lesz, csak aludni szeretnék olyan 10 évet át, de gyorsan, és felejteni az elmúlt fél évet, és nem számítani senkire, főleg rá nem! Mert valahogy én mindíg megszívom az ilyen barátságfélékkel. De az én hibám. Túl sokat adok, és cserébe nem kell semmi, addig-addig, amíg már tényleg csak a szart kapom. De kitartok, mert ha egyszer valaki bekerült a szívem csücsökébe nem szakad ki egykönnyen. Azért tegnap megint meghaltam egy kicsit... és most rossz. Kurva rossz. Legyen már vizsgaidőszak
4 megjegyzés:
Ne, ne legyen vizsgaidőszak!!! Csak az ne legyen, soha többé!
Az olyan, hogy nem kell mélyebb dolgokon futtatni magad, mert csak tanulni kell. Monoton, de legalább vagy, nem veszel el, legfeljebb csak meg.
Igen, így leírva olyan egyszerű. De mivel monoton és nem csinálhatsz mást ezért könnyen eszedbe jut az a dolog, amit nem szeretnéd ha eszedbe jutna... Tetszik érteni? :)) Meg mindig elkezdeni a legrosszabb... Na abbahagyom.
Persze h értem:) És igazad van, de... nincs de:)
Megjegyzés küldése