Végre hazajöhettem. Az utolsó pár napban már annyira zsongott a fejem a fővárostól, és az emberektől, h azt hittem megőrülök. De most itthon vagyok és rendbe tehetek pár dolgot a fejemben: Örülök, hogy vannak akik szeretnének nyíltan és őszintén beszélni a másikkal, annak meg pláne, h rátaláltam ezekre az emberekre. Szeretek hulla fáradtan hazaérni a munkából. Végre nem azt érzem, h teljesen üresen telnek a napjaim.
Nem értem, miért kell félnie az embernek kimondani, amit gondol... várjunk csak... hisz én is ezt csináltam... ööö akkor nekem miért nem lehet megmondani:)
Mit látnak bennem sokan, amit én nem... és még hosszasan írhatnám. Azért nyugodtan kijelenthetem, h boldog vagyok, és egy kicsit szerelmes... a körülöttem lévőkbe. Tavasz van, és egyedül vagyok, azért szórom mindenkire akit szeretek. Még rád is! Puszil: Puci
Ui.:(na h ne tudjak annyit töprengeni, ma bekúrok)
2 megjegyzés:
Belém is? Na lécci lécci:)
beléd pláne!:D
Megjegyzés küldése