Jól éreztem magam. Igaz nem velencejól, de azért kellemes volt a világtól elzárva lenni a hozzám közel állókkal. Kicsit össze vagyok ugyan zavarodva most, de lehet csak azért, mert elfáradtam. Egy biztos, nem tudtam Pesten maradni. Haza kellett menekülnöm, mert nem bírtam volna ki senki társaságát. Kicsit össze kell szednem magam, és ez csak egyedük megy. Beteg vagyok. Mint már oly sokadszorra, most sem haltam meg, de azért megpróbáltam... a nátháig el is jutottam... De csak rossz kedvem lett. Meg kezd elmenni az eszem. Nem tudtam összerakni egy értelmes mondatot anyunak, mikor megkérdezte mi volt. Fáradt vagyok. És belefásultam a saját hülyeségembe. És nem kapcsolom vissza a telefonomat. Majd ha felmentem Pestre... talán kedden. Addig aki szeretne velem érintkezésbe lépni, írjon mélt. Már van gmailos címem is: juditamon@gmail.com
Ja és a legjobb, hazafelé az állomásról belénk jött egy másik kocsi... mivel nem voltam bekötve, szépet koppant a fejem a szélvédőn, de jól vagyok. Egy forró fürdő, egy arcpakolás, és egy kis hazai koszt csudákat képes művelni az emberrel. Most egy kis kézkrém és szundi. Majd még jelentkezem. Csók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése