Az ötvenes évek közepétől napjainkig mutatja be a tánc fejlődését, populáris zenékre... rohadt jó videoklipp egy kopaszodó pasassal, akinek gyanítom kurva sok volt a szabadideje. Érdekesen köti össze Elvist a kacsatánccal, vagy a Jumpot a What is love-val. Hogy az N'syncet és Eminemet már ne is említsem:)
Lehetne ám néhány dolgot ellesni a következő himnuszunkhoz, mert már unalmas feltenni a kezet néha:) Akinek van hat perce, nézze meg, megéri!
Densz!
10 megjegyzés:
Ez a videó volt az egyik legnézettebb a youtube-on. Tényleg nagyon komoly. Még a Dübörög a házat és a Tedd fel a kezedet bele lehetne rakni :)
bele kéne, plusz indítványozom a denszingkvín és a periszhilton hozzátoldását... csak amolyan pikesen:)
na igen de az csakis tőlünk lenne igazán hiteles.:))
amúgy jut eszembe, hogy lesz bálkirály választás a gólyabálon, és csak gólyák indulhatnak, nagy bánatomra...pedig régi álmom volt, hogy bálkirállyá válasszanak.
sebaj rendezünk magunknak!
Gyulus intézkedj!
Kedves "Egyszertalánbálkirálylehettemvolna" Ambrus!
Erőm felett nem tudok intézkedni. Ránctalan, izmos, karcsú gólyákkal te már nem veheted fel a versenyt. Szimpátiaszavazással persze te lennél a bálkirály, de... ne csapd be magad. Ne félj bele nézni a ládába amin ülsz! Fogadd el... kankó lettél, a MI kankónk, de nem bálkirály... ne kergesd a pillangót, már rég nem tervezi, h leszálljon rád. Érd be a szeretettel, ami már így is körülvesz. Ne hajhászd a népszerűséget.
(na jó, már sírok a röhögéstől :D:D:D)
Ui.: remélem nem másztam bele a lelkivilágodba
Bocsikapuszika:)
Gyuluska!
A ráncok rajtam legalább csak negyedéves koromra jöttek ki:)))
A pillangó már régen rámszált, azóta rózsaszín ködben élek.
Egyébként is a külső nem számít, a belső érték az igazi kincs. A szeretet a szememben mindig is elsöprő győzelmet aratott a csalárd, igaztalan és hitvány felszínes kapcsolatok, a múló és értéktelen népszerűség felett.
Mondataiddal az én értékrendem győzelmi próféciáját szónokoltad. Gúnyos szavaid nem hallatszódtak ki a szeretet győzelmi harsonájának erélyes felhangzásából.
Ráncaim az élet okozta édes hullámok, melyek kifejezik fáradhatatlan munkámat méltatlanul korholt társadalmunkért! Erős gerincem állja a próbát, melyet a határok elmosása állított elém férfi és nő között!
Sajnos pont a külső számít a bálkirályválasztáskor, és az általad hamisan istenített szeretet e síkon mitsemér! A rózsaszín köd elborítja elméd épen maradt részeit, így elnézem értelmetlen betűpocsékolásod, melyeket barrokkos körmondatba burkoltál, hogy elfedd gyermeki "teddfelakezed" éned.
Elmédet teljesen elvakítja a kapzsiság és a hatlamovágy. Szellemed elkorcsolusá lassan Caligulájé, szavaid hazugsága egy tolvajé, a társadalommal és barátaiddal szembeni árulásod júdási. Bizony ha mondom, ebadta megátalkodott gonosztevő vagy, de én bízva bízom abban, hogy egyszer tán még a te szennyes lelkedet is megtöltheti az igaz szeretet. Az én bálkirályságom az igaz szívekben lakozik. Rusnya külsőm, vézna karjaim biztos templomként emelkednek a hazugságaid fölé, hogy alázatos szolgaként heverjenek a szeretet oltára előtt.
Szavaid ólom nehézséggel csapódnak be általad szennyesnek titulált lelkem védőburkába, ahol egy szempillantás alatt átalakulnak igazgyönggyé, melyek immáron értékként gurulnak alá a Földön, őszinteséget hirdetve. Mert szónokolhatsz nekem gazságról, árulásról, méltón vállalom gyarlóságom. Nem csillogok szamaritánusi tollakkal, nem öltöm magamra az irgalmasság, és szegénység gúnyáját, mely a hazugság lángjaival ég. Őszinteségem megtisztít, barátaim kitartanak, angyalok hadai hirdetik az ÉN igazam. Csavaros elméd nem az igaz szeretet templomának áldoz, szavaid a feltörekvés bűzös mocsarában fogannak. Én, ki Voltaire vezetője voltam a pokolban kérlek, öltsd fel magadra a tökéletlen ember arcát, és megjavulsz!
Ó, Te szemérmetlen, minden hitvány pokloknak szolgája...Minden szavad, melyet éles dárdaként hajítasz felém, igaz lelkem szilárd pajzsáról pereg le.
Alantos sarlatánságot művel ajkad, mikor igazgyöngyökről muzsikál szirének hamis énekével. Szíved épp oly zavartalan csak, mint Szküla, vagy Karübdisz örvénye.
Elszánt követőid, kábult elmével göngyölik fel mézes madzagod, nem sejtve, hogy útjuk végén gaz lelked Minotarosz képében fogja reájuk hozni a kínok kínját, a perzselő végzetet.
Távozz hát én tőlem, hagyj nyugodtan hallgatnom az angyalok szent énekét, had érezzem tisztán a szeretet mezeinek illatát, a gondviselés ízletes földi eledelét, majd a végső mennyei megnyugvást. Szavaid nem hatnak én reám, távozz hát egyszer s mindenkorra te gonosz sarlatán!
Végtelen elmém szikrája felizzította ékesszólásod szunnyadó parazsát, ám itt véget vetek tűz és víz, jó és rossz, ég és pokol meddő harcának. Megölhetsz, de főnix madárként fogok visszatérni hamvaimból, gyönyörűbben, és elszántabban mint valaha. Követőimre pedig, ha levertem a halandóság láncait, a paradicsom vár, mely minden ármánytól mentes, tökéletes békével átitatott végtelen.
Megjegyzés küldése