Évődés egy üveggömbben II

Bármi is nyomja szívét, legbelül mindíg emlékezteti egy hang, élete legszebb időszaka ez. Amikor sírni is csak erőltetve lehet, hogy megkönnyebbüljön. Nincs ő vasból, bár az utóbbi időben annyira jól játszotta a "férfit", hogy maga is elhitte, a gyengédség felesleges időpocsékolás. Még most is csak a pillanatnyi élvezetnek szenteli életét, nem számít más, csak meglegyen, amit akar. És egyre többet akar. Új feladatainak megfelelni, barátságokat kötni, vagy elmélyíteni, családja helyzetét megkönnyíteni... küzdeni. Közben pedig nem beleesni a legnagyobb hibákba. De mindent nem lehet. Összeegyeztetni megannyi más érdeket a sajátjával, úgy hogy ne sérüljön senki, lehetetlen. Így hát nemrég választás elé került. "Ha nem akarok aljas módon kétszínűsködni, valamiről, vagy valakiről le kell mondanom." Rövid habozás után, a körülmények segítettek neki a döntésben. Csak reménykedhet, hogy a jó megoldást választotta. Régebben biztosabb volt magában, és nem érti mi okozza, hogy már saját megérzéseiben sem bízik. Tavalyi csillogását is elvesztette valahol egy éjszakában, de még nem késő megkeresni... csak el kéne indulni... egy ritka pillanatban, mikor gyenge, kiszolgáltatott, és szomjazza a törődést... igen, mikor végre megint, ízig-vérig nő.