Fennforgás

Befejeztem végre a kocsmároskodást, még pont időben, mert lassan a bor szagától is kezdtem émelyegni... ki is húzom a lehetséges munkahelyek listájáról a Nanát... pedig első helyen állt eddig:) Lényeg, hogy a fizetésem növekedtével a munkakedvem nagyarányban csökkent, ezért ma mikor felhívott egy kedves ismerősöm, hogy holnaptól Debrecenben meló, visszautasítottam... tudom, velem van a baj... most máér van mire fognom. Hosszas huza-vona, és telefonálgatás után mégis lemehetek hétfőn a gólyatáborba. Fülig ér a szám egész este:) Haza se jövök, míg meg nem mihálylok!! Papával közöltem is, hogy holnap érkezek kisvártatva a vasparipán, szedje elő az arany gyertyatartókat. Hétfőn meg végrevégre egy hónap után láthatok mindenkit, akiknek a hiánya már kezdett kicsit elviselhetetlenné válni. (mintha ezt már írtam volna a blogomra)
Jaj majd elfelejtettem a kicsikémet, amit ma vettem. A neve Nokia 6230i és ilyen nagyon szép:


Pénteken jövök, addig is hajrá baszás!