Végre eszembe jutott miért is kezdtem el írni ezt a blogot. Visszaolvasva ízek jutnak eszembe és illatok... az érzés, ami akkor fogott el, mikor átéltem a pillanatot. és ez valamikor jó, máskor kevésbé, de kell... nem fogom törölni...
Mivel szentimentálisan másnapos vagyok, egy idézet motoszkál a fejemben reggel óta:
"Büszke lenne a kislány, aki voltál, a nőre akivé lettél?" hm... nehéz. Ha végigzongoráztam magamban mindent megmondom... Ti büszkék vagytok?
6 megjegyzés:
én sosem voltam kislány, de sztem kiegyeztem volna azzal, ami most van... :)
hm... igen, büszke lenne, mert boldog vagyok.. és mindenkor ez a cél... örülök, h ti is nagyjából rendben vagytok magatokkal... Dani tessék rágyúrni a feminin vonalra:) Szivem neked meg már amúgy is olyan lágyak a vonalaid:D
Tüncögi, a múzeum anyagi okok miatt elmaradt,az obligát hétvégi berúgást viszont teljesítettük;) Sejj de jó volt!!
Jaj, bocsi, ÉLETJEL! :) Csak szarrávizsgáztam magam májusban ://
en kislanykori enem nem orulne a mainak :((
magda miért nem?
Megjegyzés küldése