Smile on my face

A hét beszólása: "Olyan édes vagy, hogy most két hétig nem eszem cukrot, nehogy cukros legyek"
A látszal csal. Ez nem egy naggyon elcseszett csajozós duma.
Szerdán kinnt ültünk T.-vel a Károlyi Kertben, és egy 88 éves habókos bácsi mindenkihez odaszólt, aki akár csak áthaladt a parkon. "A lányok, a lányok angyalok... de hol van a szárnyatok? Majd én adok nektek...":D és énekelt, kabaré szövegeket mondott... Láss csodát, senki nem fordult el, hanem mosolyogtak, visszaszóltak pár mondatot. Felderültek, akárcsak mi, mikor leült mellénk. "Csak 3 és fél percig maradok, ha esetleg tovább, rúgjanak bokán" Jajj nade kérem:) Mindenesetre az már tuti, hogy 85 évig fogok élni, és a gyógyszereknél többet segít a jókedv:)
Este kitettem magamért a kocsmaváltón. Énekeltem nagy hévvel Unique dalt (fel is terjesztettek Unique díjra... még a menetlevelünkre is ráírták:)), szopogattam kesztyűből sörös tejes vodkát, pálinkát csókoltam kedves D. szájából, hogy csak a legjobbakat említsem. Nem is csoda, ha a Desperados beli eseményekre ímmel-ámmal emlékszem csupán...
Néphagyomány útján terjedtem... szájról-szájra... jó ez azért így nem igaz, de adtam az érzésnek az tuti. Megvonom a vállam, és legyintek.. már nem hatnak meg ezek a dolgok. Viszont innentől jó kislány leszek... asszem:)

Kívánság: legyen már márc.31!!