Tegnap meglátogattam szegény betegeskedő nagyimat, akit levert lábáról a nátha és a láz. Hangja is alig van a lelkemnek, így főztem neki egy kis mézes teát (méz nélkül mert utálja), és jobbára én beszéltem... (ez se fordult még elő soha) Kerültem, minden olyan témát, amely v betűvel (ugyismint választások, Változás, valóság stb...) kezdődik. Mégis beleszaladtam a késbe. Végeredmény: Orbán Viktor földi helytartója címért viaskodó nagyi kontra majdnem felnőtt ebből adódóan bizonytalan unoka 1-0. Nem bocsátkozom meddő vitába... felesleges, és nem is éri meg.
Hiába tartottam Társadalom szerkezet és politikán előadást a nyugdíjasok politikai mentalitásából, ezt még nekem is nehezemre esik megemészteni, főleg azért, mert figyelembe se veszi, hogy megbánthat... Mindegy, próbálom megérteni, és továbbra is a magam útját járom. Mert az nekem gyo!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése