Délben sikerült magamhoz térnem, és vagy egy jó perc kellett mire rájöttem hol vagyok. Kitita szobája pedig ismerős lehetne már:) Mentségemre legyen, hogy épp álmodtam előtte. Jött egy sms-em, és azt álmodtam, hogy egy bizonyos illető küldte. Miért akar felszínre törni a tudat alattink, ha egyszer az a feladata, hogy ALATTA maradjon a tudatnak? Na ezt most jól megaszontam, de felkavart.
Ugy terveztem, hogy ma leadom a szociális támogatást igénylő lapot a HÖK irodán. Azonban mivel még délután fél háromkor is egy szál pólóban, cigivel és kávéval felfegyverkezve világot váltottunk, megkértem Pannit, hogy szaladjon be vele holnap. DE! (A Magyar Posta közbeszól című rovatunk következik) Nem érkeztek meg az iratok, így ugrott pár ezer forint és az egész is:((
Nyuzott voltam egész nap, ráadásul a hazafelé jövő vonatom is ippeghogy elértem, gondoltam jöhet végre egy kis pihi és nyugis diszkmen hallgatás a vagonban... Hát hogyne! Siofoknál közölték, h egy kamion rádőlt a sínre és a vonat nem tud tovább közlekedni... PAZAAR! SŐT! TÖK GYO! Így vonatpótló buszra fel, Szántód Kőhidára el, mindezt éhesen, fáradtan, ázva, és fázva. Ott aztán irány a Venezia IC és másfél órás késéssel haza. De itt vagyok... kérek engedélyt elájulni! Hádrzs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése